Vízvár múltja már a XVI. századtól ismert, amikor Tahy Ferenc, királyi főlovászmester várat épített a Dráva partján. Ennek védelmét sürgette a török elleni harcok során, 1555-ben Zrínyi Miklós bán. Szigetvár elestével a várat védői elhagyták, majd fel is égették. A település elnéptelenedett, s csak másfél évszázaddal később telepedtek le az új lakók. Az 1720-as összeírás 300 körüli össznépességet számlált. Azóta tartozik a községhez Zsitfapuszta is.
Az első iskola alapításának dátuma 1742. A XVIII. század végi irat szerint a falunak horvát nyelvű lakossága volt, sőt még a IX. század derekán is horvát településként tartották számon Vízvárt. A templom mai épülete 1854-ben épült, hiszen a korábbi egyházi épület 1852-ben leégett. Ebben a tűzben pusztult el a falu harmada is az akkori iskolával együtt.

1881-ben a lakosság száma elkerülte az 1200-at, s ekkor már 610-en magyarnak vallották magukat. A XX. század első évtizedére 1500 fölé emelkedett a lélekszám. Ez idő tájt megélénkült a társadalmi élet, olvasókör, gazdakör, népház alakult.  A két világháború között jelentős és gazdag iparosréteg élt a községben. Volt szikvízüzem, cserépgyár, sőt egy háromszintes malom is, amely már akkor áramot szolgáltatott.

A háború után az 1970-es év hozott nagyobb változást: a két szomszédos faluval közös tanácsot hoztak létre, melynek központja Vízvár lett. Az ezt követő években épület művelődési ház, orvosi rendelő, új óvoda és iskola a településen.